hagyjuk... számodra érdektelen szösszenetek a mindennapokból

Jazzzz napok Debrecenben

Az idei jazz napok szervezése eléggé furcsának tűnt számomra. Először is a kinti koncertek száma jelentősen lecsökkent. Este 8 óra után lekapcsolták az áramot a színpadon, és totál kihalt az egész tér, holott szerintem igény lett volna arra, hogy legalább este 10-ig szóljon a muzsika. A miértjét nem kutatom, biztos meg volt ennek is az oka. A másik fura dolog számomra, hogy a Jazz Napok név alatt futó eseményre, ha vettem egy napi jegyet, akkor az csak a Kölcsey nagytermébe szólt, a Modem kertbe már nem. Ennek is biztosan meg van az oka, de attól még eléggé különös.

No de kár is ezen síránkozni, láttam azért így is nagyon jó koncerteket. Pénteken az általam nagyon szeretett Váczi Eszter Quartettet, majd utána Harcsa Veráékat hallgattam meg a Bin-Jip formációval a Modem kertben. Nehéz lenne összehasonlítani a két koncertet, mert más jellegű zenét tolnak. Kicsit hiányoltam, hogy (igazoltan) hiányzott Kaltenecker Zsolt billentyűs a Bin-Jip-ből, így a billentyűs részek csak gépről mentek, kevésbé hatott nekem élőnek a zene. De Verát és a zenéjét szeretjük, így nincs panasz :)

Szombaton nagytermeztem. Verából sosem elég alapon meghallgattam a Harcsa Veronika Quartet lemezbemutató koncertjét. Idén jelent meg negyedik lemezük, amin magyar költők megzenésített költeményeit adták elő. Nagyon ötletes volt mind a nyitány, mind a befejezés, amellyel kerek egésznek hatott a koncert. Nagyon szép koncertet adtak, nincs is rá más szó. Este 9 körül pedig meghallgattam a The Trio of Oz fantázianevű bandát, amiben Omar Hakim, a Weather Reports dobosa verte a bőröket, eléggé meggyőzően :) Mellette egy hölgy játszott zongorán, illetve egy olasz nagybőgőzött. Ahhoz képest, hogy ebben a felállásban ez volt az első bulijuk, eléggé meggyőzőek voltak. Talán mert profik. Többnyire rock zenekarok (Alice in Chains, Stone Temple Pilots, Coldplay, stb.) átjazzesített számait játszották. A muzsikájukat hallgatva legtöbbször a Tom és Jerry jutott az eszembe. Ott voltak hasonló betétek. :) Jövőre, remélem már rugalmasabb szervezés mellett, ugyanitt.

Csatatér a konyhában

Senki nem mondhatja el rólam, hogy nem viszek egy kis színt a konyhaművészet világába. Először is kirepült a spagetti a zacskóból a földre, amit lehetett összeszedni, hisz nem fog megfőni a padlón magától. Aztán sajtreszelés közben a sajt is önálló életre kelt, és a földőn végezte. Legvégül pedig sikerült valahogy felkenni a zellerlevelet a konyhaajtóra egy kis paradicsommal együtt. Viszont finom lett legalább a kaja. Erre mondják, hogy kapós lett.

Ja amúgy tudjátok mi jobb egy tepsi lekváros buktánál? Két tepsi lekváros bukta.

A frissen festett küszöb

Most őszintén. Emelje fel a kezét az, aki van olyan bamba, hogy a családi figyelmeztetés ellenére is rálép egy frissen festett küszöbre? Erről az jut eszembe, mikor sok évvel ezelőtt, egy péntek estén indultam volna bulizni. Nem volt még nagyon késő, de már kellőkép sötét. Épp húztam a cipőmet, mikor jött a szülői figyelmeztetés, hogy "Kisfiam vigyázz mikor kilépsz az ajtón, mert ma hoztak trágyát, és jó lenne, ha nem lépnél bele!". Kilépve az ajtón a tök sötétben nyilvánvalóan négykézláb dőltem bele a szarba. De ne keseredjetek el, mert volt még egy tiszta farmerom, meg volt még tusfürdő is, így nem kellett hanyagolnom a partizást. Na szóval faluról csak óvatosan tessék elindulni bulizni.

Amúgy még nem léptem rá a küszöbre, de éjszaka el fog még jönni ez a pillanat.

Huszadika

Nos. Idén sem sikerült megnézni a Virágkarnevált. Amúgy is pollen allergiám van. Bár mivel évek óta ugyanaz megy minden augusztus 20-án, ezért ha jól sejtem, akkor nem sok mindenről maradtam le. Belefutottunk viszont egy kis pálinkába és némi sörbe az este folyamán, meg grilleztünk mellé. Meg elkornyikáltuk elénekeltük vagy 5x a csapat legifjabb hölgyének A különben dühbe jövünk c film kórus dalát. Ha büntetnék a hamis éneklést, akkor szerintem kötél általi halált kapnék minimum. Na szóval ezért ne kérjetek meg soha, hogy tábortüzi nótákat gitározzak-énekeljek nektek. Íme a tegnapi vacsora:

Kis esti kultúra

Tegnap olyan fasza baconbe tekert, (három féle) sajttal töltött csirkemellet csináltam krumplisalátával, hogy csak na. Azért nem azt írom, hogy szinte megszólal, mert nem kínai kajáról van szó. Még csak nem is pislog. Már vagy két hete inkább magam csinálom a kaját, mert el kezdett szarakodni a gyomrom egy igen csípős falafel tál után, és azóta nem szereti a nem itthoni kosztot. Reméljük, hogy a két hetes gyógyszeres kúra, meg diéta megteszi a hatását, és nem kell gyomortükrözésre mennem. De ebből igazából csak azt akartam kihozni, hogy faszán főzök. Ennyi.

Ma voltam a Szín-álmodás című kiállítás megnyitón, ahol is kedves barátom és kolleganőm, Oláh Timi festményei vannak kiállítva, aki nagyon ügyes csaj, és remekül fest. Kicsit tramplinak éreztem magamat egy Converse tornacipőben, meg rövidnadrág-póló kombóban, de majd legközelebb igyekszem. A kiállítást Boda István újságíró, költő nyitotta meg, az alaphangulatot pedig Katáék oldották egy kis muzsikával. Az első szám ráadásul saját szerzeménye volt. A kiállítást megtekinthetitek a Benedek Elek Könyvtárban (Piac utca 68. szám, majdnem Petőfi tér). Nekem az egyik kedvencem a "New Orleans" című kép, bár igen csak szubjektív tudok lenni a témában, hisz általános iskolában is egy csodaszarvas volt a legnagyobb, és egyedül 5-öst érdemelt festményem. Remélem nem haragszik meg Timi, ha beszúrom ide a képet.

Oláh Tímea - New Orleans

Na szóval ha van kedvetek, akkor menjetek el megnézni. Szeptember 8-ig tart a kiállítás. 

Dream Theater@Fezen 2011

Először is kurva messze van Székesfehérvár. Másodszorra meg Debrecen volt kurva messze, mikor jöttünk hazafele. No de. Megérte elmászni odáig, mivel egyik személyes kedvencem, a Dream Theater (igen az a zenekar, amit Te kurvára nem szeretsz) lépett fel. Kicsit aggódtam, hogy a szokásos rövidített fesztivál programjukat tolják le, de szerencsére mi megkaptuk ugyanazt a teljes show-t, amit más európai városok is megkaptak. Nekem ez volt a negyedik DT koncertem, és a 4 közül talán ez volt a második legjobban tetsző buli. Plusz újdonság, hogy új dobosuk van Mike Mangini személyében. Dobos kollegák szerint sokkal technikásabb Portnoy-nál, és szó se róla, egy hibát nem ejtett a koncert közben. Mégis ami nekem jobban tetszik az az, hogy egy nagyon szerény, és állandóan mosolygó fickóról van szó, aki teljes erőbedobással letolta a bulit. Említettem talán már, de az a legjobb, amikor lejön a színpadról, hogy élvezik is a zenészek azt, amit csinálnak, nem pedig fapina módjára felmennek letolni a kötelező programot. Durván technikás zenéről van szó, amit nehezen fogad be az ember elsőre. Meg másodikra, harmadikra, stb. Ezért sem szeretik nagyon az emberek. Viszont látni lehetett pár tv-ből, fesztiválokról ismerős zenészeket. Irigy Hónaljmirigyből is láttam pár embert. Nem néztem ugyan az órámat, de emlékeim szerint több, mint két órát toltak. Elég tisztességes időtartam egy fesztiválon, valljuk be. Na szóval fasza setlist volt, faszán játszottak, sokat. Már megérte elmenni.

Amúgy még voltunk Fish! koncerten, láttunk az Irie Maffia beállásából 30 percet, hallottuk Kalapács Józsit, később Endrét meg az Ossiant. Éjszaka még kicsit belelestünk a Hollywood Rose-ba is, de ahhoz már sok türelmünk nem volt, így visszabattyogtunk a buszhoz, hogy induljunk hazafele. Helyette dekkoltunk még egy órát, mert keresztbe az úton beszorult egy kamion a sárba. Hazaértem reggel 7-re úgy, hogy a visszautat ZZ haverom végigkukorékolta, szal aludni se tudtam. Fosul is néztem ki egész pénteken. De megérte.

Rágógumi

Hű de jó régen írtam. Mondjuk olyan hű de sok minden nem is történt velem. Voltam Tokajban megnézni a Guano Apes és Slayer zenekarokat. Nagyon faszipántos volt mindkettő. Ugyan a két évvel ezelőtti Guano Apes nekem jobban adta, de Sandra még mindig toppon van hangilag, testileg-lelkileg :) Szerettem volna most közelebb férkőzni a színpadhoz, mint két évvel ezelőtt, de elment az idő a sörvásárlással, és legközelebb csak a keverőpultnál tudtam megállni. Legalább hallottam mindent szépen. Utána viszont a Slayer ledarált mindent. Bámulatos, hogy 30 év után is mosolyogva és headbang-elve nyomják le az amúgy nem olyan könnyen emészthető számaikat. Az én amúgy kicsit stresszes lelkivilágomnak mindenképp jól esett. Berúgni végül nem sikerült pénteken, de szombaton annál inkább. De ezt hagyjuk. Azt is hogy a tokaji strandon készült fotókat látva visszaálltam kicsit diétázni. Lehet, hogy mackósnak tűnhet egy-egy férfihas, de a bojlertest már más dimenzió. Visszaálltam a rendszeres úszásra, és igyekszem egészségeszebb kajákat enni. Szóval ha pár hónap múlva találkoztok egy genovai dokkmunkás felsőtestű sráccal, az én leszek.

Más. Rákattantam a Trónok harcára, de nagyon. Most olvasom a második kötetet, és nagyon nehéz lerakni. Mondjuk muszáj, mert aludni is kell, meg pénzt keresni is. De komolyan ennél gonoszabb íróval ritkán találkozni, mint George. R. R. Martin. Nem kedveskedik a karaktereivel, néhol eléggé nyersen ír, de nagyon valósághűen. Eléggé párbeszédesek a könyvek, szóval itt nem találkozni 30 oldalas tájleírásokkal, mint a Gyűrűk urában. Ezért kicsit könnyebb olvasmány is. Szerintem. Szóval a Trónok harca jó dolog. Olvassátok! Ja amúgy csak az első kötet címe az, hogy Trónok harca. A sorozat neve az, hogy A Tűz és Jég dala. Mindegyik kötet olyan 1000 oldal környékén van, szal időt is szánjatok rá. 

Legalábbis inkább erre szánjatok időt, mint erre az új fosra, amit ismét kiokádott magából a magyar "zeneipar". Egy magát Zsófikának becéző szőke leányról szól, aki a rágógumiról virnyákol a klippjében. Nagyon meg akarják most lovagolni ezt a béna zenei vonalat, amit a Mizu óta szenvedünk, de kegyetlenül. De hát sok egyéb műfaj lecsengett már Magyarországon, hátha hamarosan ez is...

Black Label Society

Elég eseménydús volt a tegnap. Jutott mindenből. Egy fasza gyomorgörcsből, sörből, egy brutális koncertből és egy fasza majdnem első sorba jutásból. A gyomorgörcs Pesten ért el, nem sokkal az után, hogy felértünk. Higgyétek el, hogy kurvára nem jó a Városligetben a földön fetrengeni úgy, hogy a gyomrod ki akar jönni a helyéről, még pedig egy láncfűrészt használva. Ma egyébként ránéztem erre a boros üvegre, amit fogyasztottam, és hát bazzeg lejárati dátum volt rajta. Egy boron! Ráadásul márciusi dátumozással. Hát nem csoda, hogy így jártam. Szóval csak óvatosan, ha fröccsnek való bort vásároltok. Mindezt az Intersparban követtem el, szal csak óvatosan.

Miután lenyugodtak a kedélyek a hasamban, beültünk sörözgetni a PeCsa melletti sörözőben. Azért is ott, mert haver várta, hogy bejuthasson Zakk Wylde-hoz, mivel neki volt ilyen Meet & Greet jegye. Kérem, hát aki igazi fan :) Este 8kor engedtek be minket a kapukon, és a srácok rohantak is az első sorba. Én akkor még nem éreztem azt, hogy végig kéne szenvednem még két órát az első sorban, hogy láthassam a BLS-t. Az előzenekarba belenéztem, de különösebben nem hatottak meg. Egyébként Archer néven futnak.

10 után pár perccel viszont megszólalt a légvédelmi kürt és totál elkapott a hév. Ahogy elkezdték a Crazy Horse c számot, és leomlott a függöny a színpad elejénél, elindult a csápolás ezerrel. Mindezt sikerült megcsinálni úgy, hogy befurakodtam magamat a második sor környékére, pont Zakk Wylde elé. Innen is üzenem a 18 éves kis törpöknek, hogy egyenek még egy kis töltött káposztát, ha ki akarnak engem robbantani a második sorból. Nem sikerült nekik, én pedig hősiesen megvédtem a helyemet az egész koncert alatt. Jó mondjuk úgy fáj a karom még mindig, hogy az ebédnél voltak gondok a kanál megemelésével. De nyugi, megettem az egész tányér lecsót. A menü itt is van a pólómon.

Milyen volt a koncert? A koncert felért egy egész adrenalin bombával. A gitárok természetesen előtérbe helyezve, a fülem még most is be van dugulva kicsit. Az egész koncert alatt azt éreztem, hogy mindjárt le fog szakadni a fejem ettől az elementáris erőtől, amit ez az ember és a zenekara sugároz kifele. Az éneket sajnálom, hogy lentebb vették, de még így is azt mondom, hogy nagyon jól szóltak kifele. Hiába no. Marshall + Gibson gitárok + szénné gyakorolt gitáros kezek = Zseniális gitárhangzás. Próbáltam képeket csinálni telefonnal, de nem nagyon sikerült. Itt egy szarabbul sikerült:

Ja és egyébként Zakk Wylde meg sörözött koncert közben, szal csak nem sikerült leszoknia a szeszről. Kíváncsi vagyok mikor jön a következő trombózisa. Három volt neki eddig, és hát nagyon nem kéne innia. De hát Ozzy és Keith Richards óta tudjuk, hogy a rockerek és metálosok sok mindent túlélnek. Én örülnék, hogy ha azért még jó pár BLS albummal és koncerttel örvendeztetne meg minket...

Holnap koncert

Nos. Vettem két üveg bort, némi harapnivalót, miegymást. Ennyi az összetevője a holnapi napomnak. Na meg persze egy Black Label Society (whiskey rajongók sejthetik a név eredetét) koncert a PeCsaban. Túl sok hozzáfűznivalóm nincs hozzá. Holnaptól szabadságon vagyok hétfőig. Több időre nem nagyon engednek el szabira nyáron, mert teljes erőbedobást igénylően kell a szart lapátolni melóban. Csak az a baj, hogy egyelőre úgy tűnik, hogy a saját nyakunkba ömlik vissza az egész. De ez igazából lényegtelen is, mert holnap végre láthatom élőben az egyik kedvenc gitárosomat. Zakk Wylde egy termetes amcsi úriember, aki mára már lejött a szeszről, kurva jól gitározik, és nagyon szép szőke és hosszú haja van. Meg akkora karja, mint az én combom. Én ellenben holnap borozni fogok, nem tudok olyan jól gitározni, a hajam se szőke, ellenben van hasam. Kérdés?

Na de most megpisszentem az egyik barna Leffet, ami csak véletlenül került be a kosaramba a két üveg bor mellé...

Agrárcsúcs

Most, hogy az Agrárcsúcson épp azt tárgyalják, hogy vajon a spanyol uborkától fostak-e a németek, vagy az, hogy Tünci épp perelni készül Fluort, már-már kicsinyesnek érzem, hogy reggel majdnem belepukkantam egy fasziba. Ezen büdöstahósuttyóparaszt drága személy egy kisutcából kanyarodott a belső sávba, úgy hogy a kilátását egy csuklós busz a külső sávban, egy szép hosszú sövény és a fejében lévő ész hiánya akadályozta. A belső sávban pedig egy sármos, érzéki, jóvágású Feri férfi közeledett. Én. Szerencsére már el kezdtem akkor rég fékezni, és egy hosszúra nyúlt dudaszó és káromkodás mellett sikerült lekoptatnom a négy nyári gumimat még időben. Valahogy ez most reggel nem esett olyan jól, hogy tegnap 13 órán át vágtam a fát.

Sebaj, azért volt két szép momentuma is a napnak. Egyik reggel egy teához kapcsolódik, a másik meg este egy gitárhoz.

Apropó spanyol uborka és fosás. A piacon meg csüngnek a táblák, hogy "MAGYAR zőccséget árulunk". Gondolom az is annyira magyar, mint én spanyol. Hajjajj...