hagyjuk... számodra érdektelen szösszenetek a mindennapokból

A rock n roll megerőszakolása

Mivel hogy tegnap ezt tette a Mr. Big a Club 202-ben (aka Wigwam). Meló után a jól bevállt tervet követtük. Fröccs bekészít, autóba be, Pestre fel, további fröccsel bemelegítés, majd koncerten élvezkedés. Az előzenekar, amit amúgy nem neveznék zenekarnak, egy két fős bagázs volt. Egyik gitáron pitiszkált, a másik meg kornyikált. Azt hiszem mindent elárul egy 50-es éveit taposó, Mr. Big rajongó kommentje a férfi wc-ben: "Mi a viharverte fos megy a színpadon?". Mivel megmagyarázni én sem tudtam a jelenséget, ezért csak csóváltam a fejemet, hogy nem tudom. Meg amúgy le is szarom. A kinti kerthelyiségben nagyon jól eltapsoltuk az időt az "előzenekar" előtt. Amúgy nagyon kemény, és hálátlan feladat lehet ilyen volumenű csapat előtt játszani, hisz mindenki a nagyokat várja. Kivétel, ha az előzenekar is profi. Ezek nem tűntek annak.

9 óra felé meg is érkeztek Miszter Nagyék a színpadra, és hát, mint fentebb írtam, totális erőszakot kapott a rakenroll. Egy masszív két órás best of műsort kapott az agyunk, kibővülve az új albumuk számaival. Lenyűgöző, hogy milyen profizmussal állnak ki a színpadra. Mindenki a maga hangszerének a zsenije, szerintem nincs olyan, amit ne tudnának eljátszani a rock és blues műfajon belül. Na meg aztán volt ott ám hangszer cserélgetés is a végén. A gitáros dobolt, a dobos basszusgitározott, és énekelt, az énekes gitározott és basszusgitározott, a basszusgitáros pedig énekelt, és gitározott. Mindezt végigmosolyogva, és ökörködve. Nincs annál jobb koncert, amikor árad a profizmus, és a zene szeretete a színpadról. Mert ám ők ilyenek. Mi meg szeressük őket.

Még annyit, hogy hazafele beugrottunk az M3-as Mekibe kajálni. De részemről ez volt az utolsó, hogy Mekis kaját egyek. Egy huzamban ez volt a negyedik alkalom, hogy ettem valamit tőlük, utána pedig órákig görcsölt tőle a gyomrom...

Kaptok még egy fos, telefonnal készült képet, nehogy azt higgyétek, hogy nem is voltam.

Borotva

Most, hogy két napja minden második autóst mobiltelefonálni látok vezetés közben (és emiatt majdnem belém jönnek a kurva anyjukat), eszembe jutott, hogy engem is megcsörgettek valamelyik nap egy kiváló ajánlattal. Nem, most nem hívtak termékbemutatóra, sem pedig kiváló fogyási technikákat bemutató előadásra, hogy megmondják, hogy tudom lefogyasztani a nagy seggemet. Nem. A vonal túlsó végén lévő hölgy felajánlott nekem egy ingyen villanyborotvát, nekem csak a postaköltséget kell állnom. He? Keziccsókolom, hát nem tetszik tudni, hogy kábé öt évente ha megborotválkozok? Azt már meg se mertem kérdezni, hogy mennyi a postaköltség. Mennyi vajon? Tizenötezer forint? Áhh inkább megköszöntem, és visszautasítottam az ajánlatot. Elég volt nekem, hogy ilyenekkel leterhelték a tudatomat egész napra.

Tegnap viszont láttam Güttler Károly olimpiai ezüstérmes úszóbajnokunkat a Bakelitben. Épp külföldi leányzókkal ropta a seggfogdosós táncot. Engem csak egy duci leányzó akart invitálni táncolni. Nos, ennyiben ki is merült a szex tegnapra. Lehet mégis csak kéne az a villanyborotva... 

Kencefice

A héten már kétszer is megjártam a háziorvost, mivel szerdán belázasodtam. Nem tudom mi a szart szedtem össze, de antibiotikummal se nagyon akaródzok meggyógyulni. Lázam ugyan nincs, meg már nem szédülök, de a hangom az olyan, mint egy végigbulizott, egy hetes hegyalja után. A bal fülem már egy napja be van dugulva, és az orromon se nagyon kapok levegőt. Holnap el fog fogyni az antibiotikum, utána rá fogok állni a pálinkára. Ugyanis az ACC (nem maradt ki a D betű), Neocitran, tea már a könyökömön folyik kifele. Bezzeg mikor heti kétszer-háromszor buliztam annak idején, akkor semmi bajom nem volt. Most meg..

A dokinál amúgy az a jó (amúgy kurvára nem jó), hogy másfél óra alatt teljesen képbe kerülsz a másfél éve lemaradt pletykákkal kapcsolatban. Falun vagyunk, ne feledd! Meg aztán olyan értelmes emberekkel találkozhatok, akikről nem tudom eldönteni, hogy milyen nyelven beszélnek. Mint a bácsi, aki próbált kommunikálni az asszisztensnővel, hogy neki valamilyen kencefice kell. KENCEFICE! Mégis mi a búbánatra? A nagylábujján lévő szemölcsöt akarja vele kezelgetni, vagy aranyérkenőcs? Nem mindegy baszki. De csak ennyit bírt kinyögni, hogy a doktor valami kenceficét mondott. De hogy mire, azt már nem tudja az ártalmatlan. A másik gyönyörű eset az már kint az orvosi rendelő előtt történt. Falu leánya épp akkor szakított a falu bikájával. Természetesen ezt egymástól 20 méterre tették meg, így akaratlanul is részese lehettem eme szomorú pillanatoknak. A bika még valószínűleg percekig állt egy helyben, és epekedett hőn imádott leányzója után. Na de igazság szerint engem kurvára nem érdekelt, így jöttem haza Algopyrinezni. Most pedig tolok egy Neocitrant mézzel, mert az orvos szerint az nekem jó. Háttt...

Kanalas gyógyszer

Most, hogy majdnem összehánytam magamat a kanalas gyógyszertől, gondoltam helyesbítem azt a tényt, hogy a sárgaborsófőzeléket utálom a legjobban a világon. Ezt a megállapítást elkapkodottnak érzem, miután még mindig érzem az ízét ennek a szarnak. Kisebb koromban is úgy próbáltam vele csalni, hogy amikor öntöttem ki kanálba, akkor egy kicsit melléfolyattam, hogy minél hamarabb elfogyjon az üvegből. Most viszont már hogy kemény vagyok mint a kád széle, csak egyszerűen meghúzom az üveget, mint tegnap sörözés közben. Ennek folyamányaként, pont olyan hatást kelt, mintha egy nagyon rossz pálinkát húznék le. Lehet csak én értelmezem másként kicsit a "köptető" nevet? Akár hívhatnánk hánytatónak is. Ami számomra hihetetlen, hogy vannak akik örömmel isszák. Hát nem tudom. Én jobban preferálom a Sopronit, a maga szép, zöld üvegével. Még akkor is, ha pont amiatt kell innom a kanalas gyógyszert. Ördögi kör ez. Hagyjuk.

Ja amúgy nem lesz Queens Of The Stone Age koncert Pesten. Azt hiszem, hogy ez leegyszerűsítette a Mr. Big vs QOTSA dilemmát.

Játékautók

Neki álltam előbb szakállat nyírni, de én hülye elfelejtettem előtte feltölteni a szakállnyírót, így nyilván elfogyott belőle a felénél a szufla. Így most itt ülök, mint egy balfasz, akit épp a borbélynál tartóztattak le bolti lopás miatt. Na de addig is míg feltöltődik, írok egy s mást a játékautókról és gazdáikról. A játékautósok rendkívül érzékeny emberek. Érzékien bánnak például a játékautójukkal. Kiváló példája ennek, mikor egy piros lámpa előtt már fél km-el el kezdnek finoman fékezni, nehogy elkopjon a játékfékpofa. Vagy zöld lámpánál is csak óvatosan nyomják a játékgázpedált, és türelmesen kivárják a 20 percet, amíg felgyorsíthatnak 40 km/h-ás sebességre, hogy aztán ezt szigorúan tartsák is egy 60-as táblánál. A játékautósok, többsávos úton, szeretnek egymás mellett játékból, a megengedett sebességhatár felével közlekedni, nehogy a nem játékautósok el tudjanak mellettük haladni. A játékautókon természetesen irányjelző sincs, így sávváltásnál sajnos nem tudják használni gazdáik. Nem utolsó sorban a játékautósok szeretnek más kapubejárója elé állni, nehogy munka után hazafele tartva, be tudjanak szerencsétlen nem játékautósok állni a saját garázsukba, amikor már amúgy is kurva idegesek a többi játékautós miatt.

Azt hiszik, hogy játszhatnak az idegeimmel. Igazából mindegy, mert itt szoktam magamat kikáromkodni amúgy is. Most egy hülyével több vagy kevesebb. Na de ennyivel több?!

Azt hiszem, hogy a picsogás közben meg feltöltődött a szakállnyíróm.

Tulipánt

Ma viszonylag bal lábbal kelős nap volt. Ráadásul reggel kiesett a kezemből a kontaktlencsém, rá a szappanra, amit nem sikerült rendesen megtisztítani. Szóval egész nap olyan volt, mintha egy erős pistával kenegettem volna a szememet. Aztán meg a hangom hiányzó részének pótlásaként, illetve annak melléktermékeként, sikerült összekennem mindent mézzel az irodában. Az egyszer biztos, ha valamit el akar onnan tulajdonítani valaki, akkor nem fog sikerülni. Most meg fordítva vettem fel a nadrágomat. Mármint nem kifordítva, hanem seggel előre. Feljött így is. Szal van akkora seggem, mint hasam. Vagy van akkora hasam, mint seggem? Hmm.

Seggről jut eszembe a már többször emlegetett megye portálunk csodás rovata, a Nap lánya. Valamelyik nap olvastam, hogy az egyik mindene a divatvilág, és hogy életének célja az, hogy barátnőivel kifosszák az összes ruhaboltot. Ezenfelül szeretne továbbtanulni. Hát ez bazmeg nem semmi. Ha lenne Nap férfija rovat, akkor vajon mik lennének a képek alatt?

1. Kedvenc időtöltésem a sörözés, és ezeket a fotókat kedves kis nejemnek küldöm.
2. Ezeket a képeket a haverjaimnak küldöm, és üzenem nekik, hogy minél hamarabb sörözzünk.
3. Szeretek sörözni. Ezenfelül szeretnék továbbtanulni.
4. Ezt a fotósorozatot barátnőmnek küldöm, és üzenem, hogy nincs is nagy hasam. És szeretem a sört.
5. Alig várom a nyarat, hogy haverjaimmal a szabadban sörözhessek.

Vagy lehet ez lenne a normális? A minőségről meg aztán ne is beszéljünk. Egy-két képet igazán el tudnék rakni, ha valaha is szeretném rémisztgetni a gyerekemet. De most komolyan. Miért kell kitárulkozniuk ezeknek a szíp tulipánoknak?

Apropó. Kinőttek a Hollandiából "importált" fekete tulipánok. Azok legalább szépek.

Critical Mass

Nos, megbízható bicaj hiányában, nem vettem részt a Kritikus Tömeg megmozduláson, így inkább kimentem futni az erdőre, és végiggondoltam, hogy milyen lehetne ez az esemény, ha átültetnénk falusi környezetbe. Például a Békás-tó helyett a gyülekező helyszíne lehetne a Katica Presszó, ahol nem csak a gazda kutyája, de még az összes hamutartó is láncra van verve.

A résztvevők közül kiemelném például a kisgyermekével érkező apukát, aki, hogy anyu nehogy tudomást szerezzen az otthon meg nem említett két üveg Kőbányairól, vesz egy pálcikás jégkrémet a gyerekének. Emlékszem, hogy úgy próbáltak tanítani bicajozni, hogy éccsapám egy farudat rakott a bicajomba, és azzal próbált megtartani. Kiváló orosz canga volt, amin még fék se volt (később a jogsi szerzés közben is megemlítette az oktatóm, hogy nagyon nem szeretem a féket). Nagyon imádtam. Szóval valahogy így képzelem el őket a Kritikus Tömegen. Ja és én is kaptam jégkrémet annak idején.

Következő szereplőnk lehetne Józsi bácsi, aki a sok "könyvtárazás" után már csak női kerékpárra képes felszállni, arra is csak a harmadik nekifutásra. Ismertető jele, hogy a sok "olvasásnak" köszönhetően teljes szélességében kihasználja az úttestet. Ezek a fazonok hajlamosak otthon hagyni az első és hátsó lámpát.

Aztán itt vannak még a fonott kosárral közlekedő nénik. Szokásuk, hogy kitartott kézzel jelezve kanyarodási szándékukat, nem fordulnak hátra szétnézni, hisz már szétbaszta a lumbágó a derekukat. Lehetőleg minél sötétebb ruhában közlekednek, sötét fejkendővel.

Aztán itt vannak a fiatal, vagány suhancok, akik azzal pezsdítik fel életüket, hogy minél extrémebb szituációkat teremtenek bicajozás közben. Imádnak az úttest közepén bicajjal kóvályogni, illetve imádnak kis utcákból, szétnézés nélkül, 30 km/h-ás sebességgel kihajtani, mit kihajtani, kirobbanni a főútvonalra. Az extrém kerékpározás ellenére még hírből sem ismerik a kerékpáros bukósisakot.

Aztán még el tudnám képzelni a sértett kisfiú esetét is, aki a rossz bizonyítvány miatt meg nem kapott 1200-as Lada miatt, apu traktorkerekeit próbálja kiszúrni két checkpoint között, az amúgy csak szalonna szelésre alkalmas, kihajtható bicskával.

És végül itt vannak a fényérzékeny emberek, akik csak éjszaka tudnak közlekedni, és akkor is csak megfelelő világás nélkül, mert nem bírja a a fényt szemük és a bőrük. Vagy csak azért nincs viágításuk, hiszen a gyári dinamó már rég feladta a szolgálatot, meg amúgy is nehéz tekerni úgy. Imádják kihasználni azt a lehetőséget, hogy nekik van elsőbbségük a kerékpár úton, és basznak szétnézni, mielőtt átmennének egy kereszteződésben.

Na szóval képzeljük el, hogy ezek együtt szállnak bicajra, és mutatják meg a falu népének, hogy milyen jó a bringázás. A kislányára vigyázó, besörözött apuka, a fél agyát elivó bácsi, szét nem néző nénik, a kreszre és biztonságra fittyet hányó suhancok, a sértett, más tulajdonát rongáló kisfiú, és a fényérzékenyek. Nos a világot ugyan nem fogja megváltani ez a post, de ha igyekszünk népszerűsíteni a kerékpározást, akkor miért nem lehet azt egyfajta tanító szándékkal tenni? Aki szeret bicajozni, bicajozzon. Aki megteheti, és szeret kocsit vezetni, az vezessen kocsit. Csak épp ne egymás kárára. Há' nem? Hát de.

Sárgaborsó főzelék

Két dolgot nagyon utálok ám a világon. Ezek sorjában a következőek:

Szoboszlóra mentem, koncertet néztem

Tegnap este 7-kor felpattantam a buszra itthon, hogy egy jó kis koncertes este felé vegyem az irányt. A buszon kellemetlen alkohol szag fogadott, én hülye meg automatikusan bevettem egy rágót. Utána rájöttem, hogy ez nem jöhet belőlem, mert én még nem is ittam aznap semmit. A buszon piros pozsgás fejű 50-es arcok mulatták az időt 1-1 Kőbambi társaságában. Tudjátok ezek a kék, kertésznadrágba bújt, jó munkásemberek. Mivel épp zenét hallgattam, ezért nem figyeltem, hogy milyen mély, érzelmekkel teli beszélgetést folytatnak. Ám az megragadta a figyelmemet, amikor az egyik kocsányon logó szemekkel, habzó szájjal figyelte, ahogy egy magas és csinos leányzó lecsámpázik a buszról a magas tűsarkújában. Majd 20 perccel később ugyanez az úriember mutogat kifele az ablakon, hogy ott van a Csámpás Rozi a buszmegállóban. Hát ez meg hogy a jó életbe került oda? Lehet mégis csak ittam volna? Vagy a csaj tanult meg időutazni? De ahhoz meg honnan szerzett volna 1.21 Gigawattot? Vagy biztos csak bevitték kocsival. De hát akkor minek várta volna a buszt 8 km-el arrébb? Fura dolgok ezek.

Azok a hajléktalanok is elég furák voltak, akik tablettás borral kínálgatták az arra sétálókat. Vidáman heverésztek a templom tövében, és szürcsölgették a gyanús löttyüket. Valószínűleg az is több tablettát látott, mint szőlőszemet. Valahogy el is ment a kedvem attól, hogy borozzak este. A buszról leszállva elindultam gyalog a Derék utca irányába, ugyanis itt találkoztam kedves barátaimmal. A Tócóskertben gyalogolva olyan katarzist éltem át, mint még soha. Macskaköves sétány, meg templom, meg végre tudom most már, hogy hol a Medgyessy gimi? Csodás dolgok ezek, csodásak. Miután felfedeztem magamnak a város eme szegletét, barátaimmal vettünk 1-1 dobozos sört, amelyeket felbontottunk az utcán, és az egyik nagyobb bolt parkolójában el kezdtük szürcsölni azt. Sör, parkoló, köztér, meg sör. Mi ez, ha nem rokkenroll? Miután kollega megérkezett autójával, elindultunk Szoboszlóra. Én ültem bal oldalon, elől. Igen, sörrel a kezemben. Ugyanis a kormány a másik oldalon volt, lévén, hogy angol autócsodával volt dolgunk. Szoboszlón még keringtünk egy kicsit, mint gólyafos a levegőben, mert senki nem vágta pontosan, hogy merre van a Rock Café.

Két dolgot kell tudni a Rock Café-ról. Az egyik az, hogy ez a hely egy café. Na szóval a második pedig az, hogy rock koncertek szoktak itten szerveződni. Tegnap este a Frogshow és a Phaidon lépett fel. Utóbbi ráadásul most ünnepli a 17 szülinapját. Boldog szülinapot nekik. Nem tudom milyen élményetek van a vidéki kocsmázással kapcsolatban, de azért 1-2 dolog mindig megüti a fejemet:

1. A belépéstől kezdve, a kilépésig a helyiek végig méregetni fognak. Mosolyoghatsz kedvesen, nem tudod őket meghatni.
2. A mögötted lévő 10 helyi hamarabb fog sört kapni, mint te.
3. Itt a feles az tényleg egy feles.
4. Nem hathatsz meg senkit sem azzal, hogy adtál borravalót. Továbbra is méregetni fognak.

No de hagyjuk is ezt. A koncertek nagyon jól estek, ritkán jutok el mostanság bármilyen hangversenyre is. Még az este folyamán eljutottam a Bárkába, meg a Bakelitbe is. De sok minden nem történt, azonkívűl, hogy halálra szívtam magamat büdös cigifüsttel. Ha kitiltják egyszer a cigit ezekről a helyekről, akkor lehet, hogy nagyobb lelkesedéssel fogom őket látogatni. Kérlek dohányosok, ne bántsatok ezért! Ma este már nem megyek sehova. Eszek még egy lekváros buktát, nézek valami filmet, és alvás. Jóccakát!

Akkko' futáááááás

Akár ezt a viccet is elmesélhetném, de nem. A hír igaz. Voltam tegnap "futni". Nagy rákészüléssel futottam neki (érted! futottam neki. háháhá!!!!) a jeles sporteseménynek. Először is kiválasztottam a megfelelő pólót. Ez a póló egy szétszabdalt malacot ábrázol (igen amúgy Hurkatöltő póló), ezzel is utalva a marselle-i dokkmunkás felsőtestemre, illetve, hogy suhanc kezdővel van dolgunk. A cipő és a nadrág adott volt, mivel előbbiből csak egy van, utóbbiból meg szintén csak egy, ami éppen feljön a seggemre. A második dolog a helyszín kiválasztása volt. Mivel egy futópályán keringeni, mint gólyafos a levegőben nem szeretek, ezért inkább kimentem a Nagyerdőre, ami egyébként eléggé népszerű helyszín a futók körében.

Nos egy kis bemelegítés után nekiiramodtam, de csak úgy komótosan. Esetleg medvésen. Az első felét egészen jól vettem. Először amit észleltem, hogy mindenki tempósabban nyomja, és lehagy engem. Aztán el kezdtem furcsállni, hogy valaki már másodjára köszön. Aztán egy kis idő után egy magyar vizsla előzött meg, majd pár pillanattal később 50+ gazdája. Aztán úgy döntöttem, hogy ez az a pillatnat, amikor is mára már szarok a maradék távra. Meg aztán a helytelen levegővételnek köszönhetően már egy penge is bökdöste az oldalamat. Így esett, hogy a betervezett táv első fele kocogással, másik fele pedig túrázással, és a táj szemlélésével telt. Egy kis levezető torna után bemásztam a kocsiba, majd remegő lábakkal, a kocsit néhol bőgetve hazakullogtam. Ma pedig már majd szétrepedt a nadrág a lábamon. Lesz ennek gyümölcse, lesz..