hagyjuk... számodra érdektelen szösszenetek a mindennapokból

1. sárgaborsó főzelék
2. direkt marketingesek

Előbbit nagyon egyszerűen ki tudom kerülni. Utóbbiak közül minden második hónapban megkeres egy úriember. Régebben csak bőrkímélő sampont, bőrkímélő kézkrémet, sőt bőrkímélő narancslevet és kenyeret próbáltak rámsózni, újabban a nem leendő nyugdíjamat akarják megreformálni, és kamatoztatni. Egyesek szerint pedig én pont most akarok lakást/házat/kastélyt venni, és ő nagyon szívesen segítene ebben. Bizonyára itt bújnak meg valahol az ágyam alatt ezek, hogy ilyen pontos információjuk van rólam, pedig nincs. Három fázisban szoktak ezek az emberek támadni.

Az első, hogy többnyire telefonon felhívnak, majd belém fojtva a szót gyorsan eldarálják, hogy ő Gipsz Jakab, és van számomra egy kiváló befektetése, és hogy mikor tudnánk a városban találkozni, amikor ő nekem erről beszámolhat. Áááááááálljon már meg a menet! Először is. Ki feltételezi rólam azt, hogy én bárki idegen kedvéért dobom a kaszát, kapát, és rohanok találkozni vele? Másodszor. Ki mondta, hogy ez engem egyáltalán érdekel? Ilyenkor mindig elmondom, hogy bocsánat, de így vakon senkivel nem óhajtok találkozni, amíg el nem mondja, hogy miről van szó. Ilyenkor még futunk pár kört, hogy de ezt ám csak személyesen lehet elmondani, telefonban nem megy. A birka itt kezdi érezni, hogy ez nehezebb lesz, mint gondolta.

Második kör. Véletlenül mégis el tud mondani ezt-azt a dologról, hogy pontosabban miről is van szó. Furcsa, előbb még nem volt alkalmas a telefon. Fentebb láthattunk példát, hogy mivel szoktak megkeresni. Egyszer már azzal is jöttek, hogy dagadt vagyok, és ők ajánlanak nekem egy kiváló fogyási módszert, de ne féljek, mert ez az előadás nem direkt marketinges dolog. Nem. Persze. Majd összehoznak Béres Alexandrával, akivel izzadtságszagúan taposhatom a zsírt, közben vidám dalokat hallgatva a Hip Hop Boyz-tól, vagy a Baby Sisters-től. Mikor megkérdezem, hogy ugyan miért ajánlja fel nekem ezt a lehetőséget, akkor a válasz az, hogy hát csak kedvességből. Meg szeretetből. Nos szeretni a vasárnapi iskolában kell, engem inkább hagyjanak békén. 

A harmadik fordulóban - amikor már végképp nem tud velem mit kezdeni -  a lelki terror fegyverét próbálja bevetni. Ilyenkor elmagyarázza nekem, hogy milyen szar életem van, és hogy ha így folytatom, akkor sose lesz jobb nekem. Bezzeg az ő főnöke már Bentley-vel jár a WC-re is, és pezsgőben fürdik, meg arany tallérokat szarik, ha úgy tartja kedve. Meg szoktam itt kérdezni, hogy akkor ez tulajdonképpen most neked lesz jó, ha engem beszervezel, igaz? Nem-nem. Ő ezt továbbra is kedvességből ajánlja fel. Mondtam már pedig, hogy ha kedvességre vágyik, akkor járjon Hitgyülibe. Ott aztán nagyon fogják szeretni. Még énekelhet is mellé. Ha elég kitartóan gyakorol, biztos beveszik a Hitgyüli zenekarba.

Meg szokták érezni amúgy, hogy az a bizonyos cérna kezd elszakadni, és ilyenkor inkább feladják, mint hogy sem elküldjem őket egy tömör mondatban egy másik égtáj felé. Jól is van ez így. Már csak egyet kérek ezektől. Fel se hívjanak. Hagyjuk? Hagyjuk.

UI: Tényleg utálom a sárgaborsó főzeléket. Ellenben a spenótot megeszem.