hagyjuk... számodra érdektelen szösszenetek a mindennapokból

Akkko' futáááááás

Akár ezt a viccet is elmesélhetném, de nem. A hír igaz. Voltam tegnap "futni". Nagy rákészüléssel futottam neki (érted! futottam neki. háháhá!!!!) a jeles sporteseménynek. Először is kiválasztottam a megfelelő pólót. Ez a póló egy szétszabdalt malacot ábrázol (igen amúgy Hurkatöltő póló), ezzel is utalva a marselle-i dokkmunkás felsőtestemre, illetve, hogy suhanc kezdővel van dolgunk. A cipő és a nadrág adott volt, mivel előbbiből csak egy van, utóbbiból meg szintén csak egy, ami éppen feljön a seggemre. A második dolog a helyszín kiválasztása volt. Mivel egy futópályán keringeni, mint gólyafos a levegőben nem szeretek, ezért inkább kimentem a Nagyerdőre, ami egyébként eléggé népszerű helyszín a futók körében.

Nos egy kis bemelegítés után nekiiramodtam, de csak úgy komótosan. Esetleg medvésen. Az első felét egészen jól vettem. Először amit észleltem, hogy mindenki tempósabban nyomja, és lehagy engem. Aztán el kezdtem furcsállni, hogy valaki már másodjára köszön. Aztán egy kis idő után egy magyar vizsla előzött meg, majd pár pillanattal később 50+ gazdája. Aztán úgy döntöttem, hogy ez az a pillatnat, amikor is mára már szarok a maradék távra. Meg aztán a helytelen levegővételnek köszönhetően már egy penge is bökdöste az oldalamat. Így esett, hogy a betervezett táv első fele kocogással, másik fele pedig túrázással, és a táj szemlélésével telt. Egy kis levezető torna után bemásztam a kocsiba, majd remegő lábakkal, a kocsit néhol bőgetve hazakullogtam. Ma pedig már majd szétrepedt a nadrág a lábamon. Lesz ennek gyümölcse, lesz..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.