hagyjuk... számodra érdektelen szösszenetek a mindennapokból

Teendők, ha méregetnek az utcán

Ma elsétáltam a Tourinform-ig, hogy vegyek magamnak BLS koncertre jegyet. Sétafika közben azt vettem észre, hogy minden ember jól végigmér az utcán. Többször is előfordult már, csak ilyenkor ott motoszkál a fejemben valami (nem tetű vagy ilyesmi), hogy ááá biztos ezért, meg ezért méregetnek. Amik ma eszembe jutottak, avagy check list a mindennapi séták közben:
 

0. Kibaszott jól nézel ki, és életükben nem láttak ilyen szép szál legényt.
1. Leszart egy galamb, vagy egyéb repülni tudó állat. Egy macsós hajsimítás (csak nehogy véletlenül szétkend a galambszart a hajadban), illetve egy laza ruhaigazításnak tűnő csekkolás talán segíthet. Ha találsz valamit, jobb ha hazasunnyogsz.
2. Brunyálás közben nem csavartad ki rendesen a zoknit, és foltos lett a nadrágod. Ilyenkor igyekezz feltűnésmentesen sétálni. Megszárad az hamar. Amúgy is ha már látták, akkor senki nem mossa le rólad, hogy behugyoztál.
3. Leetted magad, és ott a menü a felsődön, opcionálisan a nadrágodon. Nos ezt mondjuk többnyire bevállalom, hisz minden második étkezésnél leeszem magamat.
4. San Francisco felirat a pólódon. Köztudottan "meleg" város, és hát esetleg azt hiszik, hogy te is oda vágysz. Nincs mit tenni, büszkén kiemeled a mellizmodat (csöcsödet), és sétálsz tovább.
5. Elfelejtetted, hogy BLS pólót vettél fel ma, és ott éktelenkedik rajta egy koponya. Elfogadod, és büszkén vállalod, hogy szereted a jó metál zenét.
6. Amióta ezeket végigellenőrizted, ténylegesen leszart egy madár. Lásd 1. pont.

Nem jutottam amúgy semmire. Ellenben megvan a BLS koncertre a jegy.

A pálinka és a prímszámok

A pénteki hiszti után tegnap bepótolhattam a bulihiányomat. Történt ugyanis, hogy Golyóbácsinál ittunk főzőcskéztünk szülinapja alkalmából. A menü (most kivételesen nem a pólómon) csülökpörkölt (természetesen bográcsban) volt lepcsánkával és pálinkával. Golyónál mindig ilyen jó kis diétás kaják vannak. Ráfoghatnám, hogy biztos azért fáj a gyomrom, mert sokat ettem, de az igazság az, hogy már a buli elején kitaláltuk, hogy prímszámnyi pálinkát kell innunk. Nem vagyok biztos az eredményben, de nagyon dolgozhattam rajta, mivel még álmomban is kértem egyet Golyóék szerint. Ti tudtok alvás közben pálinkát kérni? Nem? Kartonbaglyok vagytok. Mindenesetre az eléggé meggyőző, hogy 4 üveg pálesz fogyott el. Aztán később előkerült egy torta is, ami ultra finom volt. Lepcsánkával meg aztán főleg. Tényleg ti hogy híjjátok a lepcsánkát? Lapcsánka, tócsni?

Még egy kis testedzés is belefért, miután haveromék majd másfél éves kislányával megmásztuk a környéken fellelhető össze lépcsőt. Majd azzal szórakoztatt magát, hogy jobbról-balról kerülgetett, és minden szemszögből megnézte ezt a szép nagy marha embert (igen engem). Illetve megnéztük a tyúkokat és a kakasokat is. Egész szépen ejti már a kakas szót. KakaS.

Noh, szummázva az eseményeket, azt hiszem, hogy megint kitettünk magunkért, és megünnepeltük Golyót, ahogy azt illik. Még az se szegi kedvemet, hogy az elfogyasztott pálinka mennyisége után a két fejem közül a nagyobbik van belül. Ti voltatok már boldog másnaposok?

Mátészalka

Tegnap ilyenkor azt terveztem, hogy majd valami szaftos beszámolót fogok írni az előreláthatólag fergeteges mátészalkai buliról. A buliról, ahova 40 fős party busz indult tele haverokkal, 40 fő akikkel együtt mentem volna ugyancsak haverok koncertjét megnézni. 40 fő akiknek a fejét már rég láttam, akikkel rég söröztem, vagy beszélgettem egyet. Terveztem, hogy fogok írni buszon partyzásról, sörözésről, koncertekről, a másnapi fejfájásról, sok részegen elkövetett baromságról. Terveztem, hogy leírom milyen jó is volt egyet lazítani egy ismét keményebb hét után, és milyen jó volt újra látni pár általam nagyon várt, és rég látott fiút-leányt.

Ehelyett dolgoztam majdnem 14 órát megint. Úgyhogy mivel Ti, akik olvassátok, vagy voltatok a buliban, vagy nem is tudhattatok róla, így talán felesleges is lenne ezt erőltetni... Majd holnap elmesélitek mi volt. Jó éjt/Jó bulit!

Foo Fighters mánia

Szerintem kevés olyan ember él a földön, aki nem tudná, hogy mennyire Foo Fighters mániákus vagyok. Ezt azt hiszem az alábbi, múlt héten elhangzott párbeszéd is alátámásztja:

- L., hallgattad már az új Foo Fighters albumot?
- Mert azt egy magamfajta, rocktól elfordult köcsög is élvezné?
- Hagyjuk.

És amúgy, ha már új album, akkor a véleményem, hogy jó. Bővebben? Nem jó. Mondom, hogy jóóóó. Nagyon is jó. Se több, se kevesebb az eddigi albumaikhoz képest, pont hozzák azt a szintet, amitől Foo Fighters a Foo Fighters. Talán még túl slágeres is lett. De hát ez egy magamfajta, elborult FF köcsögöt úgy se érdekel. Hát nem? Hát de.

Legénybúcsú

Tavaly nyáron volt szerencsém egy haverom legénybúcsúján részt venni. Még pedig világvárosom helyi diszkójában, ahol még a DJ is fakanállal keveri a zenét. Szegénykét sikerült belátható időn belül vakra itatni, szóval - mondjuk úgy - nagyon élvezte a rá kirótt próbákat. Például mikor a hátsójára kellett aláírásokat gyűjtenie a helyi diszkaus lányoktól, akkor beláttuk, hogy nem minket fognak innen kizavarni a HVCS-k (helyi vagány csávók) szerencsére, hanem tőlünk fognak menekülni. Na de hogy rákanyarodjak a lényegre, volt ám ott egy tinci-tánci kislány is, aki - bármilyen cd, magnó, zene hiányában - kénytelen volt a hirtelen alakult férfikórus által előadott "A börtön ablakában" c klasszikusra lejteni csábító táncát. Legényünk egy szál gatyájában ezt a csábító táncot a következő alkoholgőzös monológgal zárta rövidre: "Gyere már ide te, a kurva életbe!!!"...

És hogy miért írtam le ezt nektek? Ránéztem ma megyeszékhelyünk becses hírportáljára. Azon belül is a nap szépére, és eszembe jutott róla ez a tinci-tánci kislány. Sőt...

Hagyjuk...

Valami oknál fogva ma be kellett lépnem az indapass-ra. Aztán rájöttem, hogy én már regisztráltam ide egyszer. Aztán rájöttem, hogy blog-ot is írtam itt egyszer. Aztán rájöttem, hogy anno elkezdtem itt egy másik blogot, amiből nem lett azóta se semmi. Aztán rájöttem, hogy éhes vagyok, és ettem pirítós kenyeret fokhagymával. Aztán meg kedvet kaptam, hogy írjak bele valamit. Mármint nem a pirítósba, hanem ebbe a blogba. Hülye vagy már megint.

Persze amit most olvasol kedves olvasó, az nem az első nekifutásom. Még be kell gyakorolnom a Ment gomb rendeltetésszerű használatát, különben felbaszom magamat, és inkább hagyom a fenébe az egészet. Közben meg rájöttem, hogy a régi blogomba írom eme bejegyzést, szóval befigyelt egy jó kis kopipészt is. Hagyjuk... 

Tudja a fene, hogy mit írjak le. Azért a legutolsó blogos bejegyzésem (nem ez, hanem a másik) óta eltelt egy kis idő, meg aztán történ is velem ez-az. Nem kell beszarni, nincs gyerekem, se Mercedesem, illetve ahhoz extraként járó lebarnult, szilikon mellű nőm. És ha már itt járunk, akkor elpanaszkodom, hogy saját lakásom sincs, meg kiskutyám se. Pedig jó lenne mindkettő. Ehelyett én kiruccanok ide-oda, és elbaszom a pénzem magamra. Hát nincs igazam? Bejártam azóta Isztambult, Prágát, Londont, Amszterdamot, Párizst, illetve legutóbb nyáron megnéztem kedves kis falum plázájának kocsimosóját is. Meg kell, hogy mondjam, nem voltam vele megelégedve. Na de térjünk csak vissza a mába.

Hétvégén kiruccantunk a Vekeri-tó mellé. Mert mi is abban a rossz, hogy kifagy a picsánk, és lerepül a fejünk a széltől, miközben mi tolhatjuk befele a jó jemeni csirkehúst? Hát az hogy kifagy a picsánk, és lerepül a fejünk a széltől. Na de nem érdekel ez minket, mert kemények vagyunk, mint a fagyott kutyaszarkaki. Nem vagyok egy nagy grillszakértő, de megaszonták, hogy grillhez csak a brikett jó. A brikett, amit sikerült cirka félóra alatt felizzítani, hogy végre odarakhassuk a sok húst. Aztán olyan jól oda lett rakva a brikett, hogy kollega már csak hobbiból is sütögette a cuccokat a végén, amikor már mindenki jóllakott. Másik kedves kollega meg annyira falta a jememi csirkefalatokat, hogy mindene jemeni lett. A végén már ő maga is. És hozott finom bort. Ott tudatosult bennem, hogy mindig kurvára tudom irigyelni azokat, akik nem vezetnek, ám de ihatnak olyan nedűt, mint például Bolyki 2007-es Indián nyara. Nagyon elszomorít ilyenkor, hogy van jogosítványom. Tudom téged is. Hagyjuk...

Visszakanyarodva az elejéhez, nem ígérek semmit, hogy mi lesz eme blog sorsa. Lehet megunom az egészet, aztán nem blogolok. Lehet előtör belőlem írói vénám, aztán blogolok. Meglátjuk. Addig is egyétek.