hagyjuk... számodra érdektelen szösszenetek a mindennapokból

A pálinka és a prímszámok

A pénteki hiszti után tegnap bepótolhattam a bulihiányomat. Történt ugyanis, hogy Golyóbácsinál ittunk főzőcskéztünk szülinapja alkalmából. A menü (most kivételesen nem a pólómon) csülökpörkölt (természetesen bográcsban) volt lepcsánkával és pálinkával. Golyónál mindig ilyen jó kis diétás kaják vannak. Ráfoghatnám, hogy biztos azért fáj a gyomrom, mert sokat ettem, de az igazság az, hogy már a buli elején kitaláltuk, hogy prímszámnyi pálinkát kell innunk. Nem vagyok biztos az eredményben, de nagyon dolgozhattam rajta, mivel még álmomban is kértem egyet Golyóék szerint. Ti tudtok alvás közben pálinkát kérni? Nem? Kartonbaglyok vagytok. Mindenesetre az eléggé meggyőző, hogy 4 üveg pálesz fogyott el. Aztán később előkerült egy torta is, ami ultra finom volt. Lepcsánkával meg aztán főleg. Tényleg ti hogy híjjátok a lepcsánkát? Lapcsánka, tócsni?

Még egy kis testedzés is belefért, miután haveromék majd másfél éves kislányával megmásztuk a környéken fellelhető össze lépcsőt. Majd azzal szórakoztatt magát, hogy jobbról-balról kerülgetett, és minden szemszögből megnézte ezt a szép nagy marha embert (igen engem). Illetve megnéztük a tyúkokat és a kakasokat is. Egész szépen ejti már a kakas szót. KakaS.

Noh, szummázva az eseményeket, azt hiszem, hogy megint kitettünk magunkért, és megünnepeltük Golyót, ahogy azt illik. Még az se szegi kedvemet, hogy az elfogyasztott pálinka mennyisége után a két fejem közül a nagyobbik van belül. Ti voltatok már boldog másnaposok?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.